Visszhang

Kritika a Vízió című novelláskötetről

„Hétköznapok, ünnepnapok, az élet körforgása, születés és halál, szeretet és kapzsiság, vidámság és szomorúság, mesék és igaz történetek, fiatalság és öregség, valóság és képzelet és még felsorolhatatlanul sok minden megtalálható Mester Györgyi rövid, ámde fordulatos novelláiban, melyeket jó szívvel ajánlok mindenkinek.

Érzések teljes skáláját éltem át, míg elolvastam ezt a kötetet, nevettem, könnyeztem, meglepődtem, csodálkoztam, együttéreztem és sajnáltam.  Tartalmas, szórakoztató, nagyon emberi írások.”

Kritika A hatodik című novelláskötetről

“Tetszett a szelídség, az egyszerűség, a finom, szolid humor, ami belengte a novellákat, a sokszínűség, a változatosság. A történetek rövidsége nagyon alkalmassá teszi arra is a könyvet, hogy bárhová magunkkal vigyük, ha várakoznunk kell, ha utazunk vagy egyszerűen csak rövidebb terjedelmű írásokat olvasgatnánk, akkor bátran előszedhetjük és megmártózhatunk egy-egy pillanatban, majd gyorsan át is ugorhatunk egy másikba.”

Levélrészlet az 1956 című írásnak a Kultúrpart honlapon való megjelenését követően

Kalmár András főszerkesztő

„Több mint tízezren kattintottak rá, és bár ezt nem tudjuk mérni, de biztos vagyok benne, hogy majdnem ennyien végig is olvasták :)”

Reagálás A holnap fogságában című írásra

 Cseszák Gyöngyi főszerkesztő (Baba Magazin honlap)

„Rég olvastam ennyire szépen megírt, megható írást. Köszönöm, hogy nagyvonalúan nekünk ajándékozta.”

Vélemény A holnap fogságában; A kézfogó; Lavina; A hosszú élet titka című írások olvasása után

 Póda Erzsébet főszerkesztő (Barátnő honlap – Szlovákia)

„A küldött írások, tárcák mindegyike kiváló.”

Vélemények A legjavából című novelláskötetről

Mné Pásztor Olga olvasó

„Mindegyik [novellára] jellemző, hogy rendkívül olvasmányos, ezért is letehetetlen a könyv. Oly módon személyesít meg tárgyakat, a tengert, a virágot…, olyan színesen, csodálatosan írja le apró történéseit a természetnek, hogy az ember tökéletesen bele tudja magát képzelni a cselekmény helyszínébe. A megfogalmazás igazán finom, színes, gazdag szókincsről, mély emberi érzésekről árulkodik. Nagyon élvezetes olvasmány, csak ajánlani tudom mindenkinek.”

Nemere István író

„… nagyon jó véleménnyel vagyok az íráskészségéről, mondhatni: a tehetségéről. Feszes, hangulatos, érdekes, ötletes, nagyon jó… ilyen jelzőket tudok mondani, ezek jutottak eszembe. Egyetlen egy dolog zavart engem: hogy ezek a novellák egy közös kötetben jelentek meg. Annyira eltérőek mondanivalójukban, stílusukban… nem tenném az összeset ömlesztve egy könyvbe. Az olvasó elkezdi az elsőtől, és bukdácsol a stílusok között. Akit megkap egy lírai hangulatú írás, egy életkép, egy eszmefuttatás, nem biztos, hogy szívesen fogadja a következő írás humorát, vagy éppen rejtélyességét. És ugyanígy fordítva is igaznak tartom. Írjon tehát minél többet, és tematikusan adjon ki minél több novelláskötetet. Szívből kívánok további sikereket.”

Tóth Gábor olvasó

„Elképesztő! Honnan jön az ötlet, a téma, hogy ilyenek pattannak ki a fejedből? És ez plasztikus leképzés, mintha előttem történne minden, tiszta és világos! Majd olvasom tovább!”

Reagálás a Fehéren, feketén című kötetre

Dr. Deák Ernő főszerkesztő (Bécsi Napló – Ausztria)

„Annyira világosan, logikusan, ugyanakkor szürrealista módon összeállt történetek, hogy nem szükséges őket magyarázni. […] [Az Aranykalász] [t]ematikailag éppen beillik a készülő július-augusztusi számba. Erősen nosztalgikus, de végül is más síkon jelenül meg, hiszen csupán ábrándként jelenül meg az alámerült világ.”

Hozzászólások az Irodalmi Jelen pályázata keretében készült Könyvbemutató a Közlöny Könyvesházban című íráshoz

 Nagy Ágnes

“Derűs ez az írás! Még nevet szinte. Kacag. Friss!! Üde!!! Olyan, mint egy jóillatú gyümölcs, amibe jó beleharapni. Zamatos. A legkönnyebb elolvasni ezért. Fenn tartja az ember szemét. És friss illatot áraszt maga körül valóban. Tiszta forráscsörgedezés.
Remélem, jövőre az Irodalmi Rádió nyári alkotótáborában találkozunk. Lehet. Jöjjön el! Oda. Megéri!!!”

Dr. Tamás Gabriella

“Szívből gratulálok Mester Györgyinek az írói pályafutásához. Művei csodálatosak és elgondolkodtatóak, hangvételük lenyűgőző. Sok sikert kívánok a további műveihez is.Remélem, hamarosan olvashatjuk az újabb novellásköteteit.”

Zsoldos Árpád, az Irodalmi Rádió főszerkesztője

“Mester Györgyi nem rég tagja az Irodalmi Rádió alkotói csapatának, de annál sikeresebb, hiszen több pályázatunkon is szép eredménnyel szerepelt már. Örülök, hogy a saját könyvbemutatójáról olvashattam, érdekes, új dolgokat tudtam meg róla most is. Az önmarketing egyébként is fontos eleme ma a könyveladásank, nemde? Ha már a szerző könyveinél járunk, én is sok szeretettel tudom ajánlani mindenkinek Mester Györgyi történeteit. Hasonló szép rendezvényeket és sikereket kívánok, valamint ihletben gazdag alkotó perceket!”

Egy vendég

“Én kiválóra értékelem, 5 csillagot adok.”

Anita, Mester Györgyi lánya

“Ott voltam a könyvbemutatón és az interjú révén új dolgokat tudtam meg az anyukámról. Például azt sosem említette, hogy mosónő szeretett volna lenni 🙂 Azért jobban jártunk, hogy mégis az írás mellett döntött. Vádolhatnak elfogultsággal, hiszen a lánya vagyok, de csak azok, akik még nem olvasták az írásait. Ritkán érintett meg úgy történet, hogy hangosan nevessek, vagy könny szökjön a szemembe. Az ő novellái érzelmeket váltanak ki, és azt hiszem ez ismérve egy jó írásnak.”

Szilvásy Edit

“Azt hiszem, a 22-es buszról ismerjük egymást Györgyivel, bár volt egy közös munkáltatónk is 🙂 Györgyi még olyan írófajta, aki kíváncsi olvasói véleményére (is). Ajándékba kaptam tőle az első és a harmadik kötetét, kíváncsian várva véleményemet is. Egy-egy buszon való találkozáskor, amennyi a 20 perces időkeretbe belefért már megbeszéltük a benyomásaimat. Éppen jó alkalom ez a hozzászólás a folytatásra.
Tetszettek a változatos, hol hideg, hol forró, túlfűtött, avagy naturális, de majd’ mindig csattanos írások. Lett köztük több kedvenc is. Néha a szóhasználat miatt egy kicsit nehezteltem, kerülöm a divatos pesti szlenget, mely úgy ragad az emberre, hogy tán észre sem veszi. “Pár éve írogatok”… Györgyi te ezt komolyan veszed, tehát: pár éve írok!, nem kell ennyire szerénynek lenni, hiszen van mivel dicsekedned :-)”

Egy vendég

“Györgyit 1972-ben – de régen is volt – ismertem meg felsőfokú tanulmányaink kezdetén. Barátságunk azóta is töretlen.
Mindketten az első padsorban ültünk, mindent olvashatóan papírra vetettünk, kapósak is voltak a jegyzeteink a vizsgák előtt.
Tudtam/(tuk)róla az évfolyamon, hogy kiválóan rajzol, ha egy felvonulási plakát, faliújság szóba jött, akkor a Györgyi volt a “mester”.
Kacsintgatott a képzőművészet irányába, de mindig avval visszakozott, hogy sok a kiváló tehetség, végül maradt a racionális gazdasági pályán. Mosónői ambícióiról eddig nem hallottam.
Néha említette, hogy egy-egy benne megfogalmazódott történetet papírra vet, de arra nem gondoltam, hogy ebből novellák sokasága kerekedik ki.
Választékos, higgadt stílusa, gazdag szókincse,a magyar nyelv kínálta gyönyörű szinonímák hűen tükröződnek írásaiban.
Amit külön kiemelek,hogy a sajnos már szinházakban, irodalmi művekben, médiában is mindennapossá vált durva, indulatos, trágár kifejezések Györgyi szótárából hiányoznak. Köszönet érte.
Elsők között, talán legelsőként adta át első növelláskötetét,amelyet kicsit restellkedve – hogy ő ilyen “huncutsággal” is foglalkozik – húzott elő bőr aktatáskájából egy közös szinházlátogatásunk alkalmával.
Novellái sokszínűek, egyik mulatságos, másik vidám, némelyik szomorú, mint ahogy mindennapjaink sem egyformák.
Milán fia, aki a kötetekhez az illusztrációkat készítette, talán valóra válthatja azt az álmát,hogy fia kiváló rajz tehetségére novellás kötetei kapcsán valaki felfigyel.”

Szőke Ida

“Kedves kolléganőmet, Mester Györgyit rendkívül tisztességes, egyenes, jóérzésű embernek ismertem meg. Az első novelláskönyvét volt szerencsém olvasni, amely számomra azért nagyon érdekes és értékes, mert gazdag szókinccsel, hihetetlenül színes ábrázolásmóddal tudja megjeleníteni az élet legkülönfélébb szituációit, jelenségeit, érzéseket, hatásokat stb., stb. Minden egyes témaválasztása érdekes, gyakran szinte meghökkentő, a történetek elgondolkodtatóak és tanulságosak, az adott szituáció szinte megjelenik a lelki szemeink előtt. Csak gratulálni tudok Neki, remélem minél több emberhez eljuthatnak az írásai, és azokat méltán megszeretik!”

Zádor Ildikó

“Szeretem a meglepetéseket! Életemben egyike volt a legváratlanabb meglepetésnek, amit egykori kolléganőm, kedves barátnőm okozott első novelláskötetével. Az elmúlt több évtizedben volt alkalmam megismerni sok pozitív tulajdonságát, amit minden esetben a szükség hozott felszínre, de szellemes, választékos kifejezőkészségét csak most, a könyvek olvasásakor ismertem meg.
Dús fantáziával, sokoldalú érzelemvilággal megírt könyvek. Található az elbeszélések között krimi, érzékenységét jól tükröző szomorú történet, de sok a játékos, szórakoztató fejezet, több epizód valós életének egy-egy mozzanata.
Ismét megbizonyosodtam abban, hogy az emberekben sok rejtett adottság van, ami adott alkalommal a felszínre tör, jól példázza ezt Györgyi három megjelent könyve is.
Remélem megörvendezteti az olvasókat további kötetekkel.
Sok sikert kívánok!”

Dr. Kovács Gyula

“Mester Györgyihez több mint húszéves ismeretség fűz: baráti összejövetelek, evezős túrák, kirándulások, szalonnasütések… Györgyi hosszú évekig a munkatársam is volt, mostanság már “csak” a barátom.

A könyvbemutatón – egyéb elfoglaltság miatt – nem tudtam részt venni, ellenben a Ráday utcában rendezett Könyvhéten sikerült szert tennem egy dedikált példányra. (Cserébe én is adtam egy példányt saját, 2008 decemberében megjelent könyvemből.)

Talán nem árulok el titkot, ha elmondom (leírom): Györgyi már a ’90-es évek elején írogatott, igaz jobbára meséket, amelyeket gyermekeinek (Anitának és Milánnak) olvasott fel. Abban a szerencsében részesülhettem, hogy olvashattam és hallhattam ezeket az alkotásokat: kedves, aranyos, helyenként megható történetek voltak (sajnos a hangkazettát vissza kellett adni).

Birtokomban van egy kézirat, amit néhány éve kaptam Györgyitől (ezt viszont nem adom ki a kezemből). A kéziratban szereplő novellák zöme, pontosabban legjava képezte az első kötet anyagát. (Nem véletlenül viseli az első kötet “A legjavából” címet.)

Illene néhány szót szólni a három kötetben szereplő novellákról is, de senki ne várjon tőlem mélyreható elemzést. Egyfelől nem értek az ilyesmihez, másfelől Benedek Istvánnal vallom: verset (novellát) elemezni a legszerencsétlenebb dolog a világon. Legyen elég annyi, hogy minden írás megfogott, a legtöbb novella elgondolkodtatott, sőt némelyik töprengésre késztetett. Mi egymásra találtunk: az alkotó, a mű és én, az olvasó. Kell ennél több? Ugye, hogy nem! Ja, és várom a negyedik kötetet.”

Szöllős Gábor

“Réges-régi, múlt században kezdődött (bocsánat Györgyike) ismeretségünk, talán írhatom barátságunk során sokoldalú embernek ismertem meg. Mégis meglepett, hogy a közelmúltban írni kezdett! Azt viszont hiányolom, hogy gyermekkori álmai közé (mosónő, táncosnő), nem sorolta be az írónőt! Úgy tűnik, minden egyes novellája emlékeit, élményeit tükrözik, holott jelentős részük gazdag képzelőerejének gyümölcse.
Nagy élvezettel olvastam könyveit, változatos nyelvezetével, stílusával nem hagyta magát csak úgy letenni!
Szüleim, akik irodalom rajongók, olvasták és igen kedvező, elfogulatlan véleményt alkottak ők is írói vénájáról.
Mindhárom kötete szerintem remekmű (mesterhármas”)!
Remélem – és ahogy ismerem Györgyit, lesz negyedik is, és annak is frappáns címet ad, mind az új kötetnek, mind a “mesternegyediknek!”

Egy vendég

“Egy írónak biztos mindig izgalmas várakozás egy könyvbemutató. Aki először főszereplője egy ilyen eseménynek annak pedig ez az izgalmakon túl nagy élmény is. Ez a tudósítás jól visszaadta a hangulatát az író és az olvasók találkozójának . Gratulálok a könyvekhez és ehhez az íráshoz is.”

Judit

“Volt szerencsém jelen lenni a könyvbemutatón.
Igen, valóban szerencsém volt, mert egy nagyon hangulatos, értékes irodalmi délután részese lehettem.
A Közlöny Könyvesház dolgozói kedvesen fogadtak bennünket, finom süteménnyel és teával kínáltak, hogy ne csak a szellem, de a test is táplálékhoz juthasson. Györgyi pedig, bár valóban izgult egy picit, de közben mégis sziporkázott.
A felolvasott novellák remek képet adtak az írónő stílusáról, és egy röpke bepillantást engedtek abba a széles repertoárba, ami Györgyi “kelléktárát” képezi. Kóstolót kaphattunk abból, hogy mi minden lehet ezen írások megszemélyesített megihletője (a belvárosi duplaablaktól az ódon szekrényen át, az emberi kézig, vagy akár hajig…).
Szerencsém volt, hogy jelen lehettem, és nagyon jól éreztem magam. :-)”

Egy vendég

“Ott voltam a könyvbemutatón, a cikk visszaadta a hangulatát. A felolvasás elevenebbé tette a novellákat.”

Egy vendég

“Várom a negyedik kötetet :-)”