Megvetve

Szerette, ha rendben van körülötte minden. Ragaszkodott a szokványos dolgokhoz, a formaságok betartásához. Fontos volt számára a folttalan tisztaság, a mindenkori egyenesség, a hibátlan külső.

Rendíthetetlenül, szilárd lábakon állt a világban, megvolt a maga helye, és ő ezt pontosan tudta. Tudta, meddig nyújtózkodhat, hol vannak a korlátai, hol húzódik számára a határ.

Szerette, ha szerették, jól érezték magukat vele, a társaságában. Ő is a kényelem, az ellazulás híve volt. Minek az a nagy mozgolódás?! Elég, ha akkor mozdul, ha feltétlenül muszáj.

Soha nem is voltak fölösleges kezdeményezései, az önfejű, oktalan cselekvést elvből elvetette.

A küllemre is sokat adott. A külsőségeknek nagy jelentősége volt számára. Az, hogy jól karban legyen tartva, és ha bármi hiba adódik, azt mielőbb korrigálják.

Élvezte a rendezett, nyugalmas, kellemes létet, és azt, hogy értékelik, nagyra tartják, megbecsülik.

Mégis, megvetve érezte magát a legjobban.

Ami egy franciaágytól el is várható…

Megvetve
Tagged on: