Látomások

Eredetileg másnak szánták a megbízást, de végül rá esett a választás: váratlanul lebetegedett kollégája helyett, neki kellett elutaznia az egyhetes konferenciára.

A cége kevéssé virágzó vállalkozásként nem engedhette meg magának, hogy munkatársaira sokat költsön, ezért nem kis csalódottsággal vette tudomásul, hogy míg a résztvevők többsége a Continental hotelban szállt meg, neki be kellett érnie egy egyszerű panzióval.

A szállása barátságos kinézetű, családias hangulatú, az ágynemű tiszta, a fürdő rendezett volt, nem panaszkodhatott. Meg amúgy is, csak az éjszakákat tölti ott, napközben a konferencián tartózkodik majd.

Az első este, amikor felment a szobájába, azonnal ablakot nyitott. Otthon megszokta, legyen bár tél, ő mindig alaposan kiszellőztette az alvóhelyét. Anyja szerint, ezzel biztosíthatja magának a nyugodt, pihentető alvást. Mivel elalvás előtt az anyjára gondolt, ezért nem is lepődött meg, hogy vele álmodott. A kedves halott élőként jelent meg előtte, de rendkívül kétségbeesettnek látszott, és valami olyasmit akart a tudomására hozni, hogy meneküljön, szaladjon el, mert különben meghal.

Reggel kicsit szédelegve ébredt, egyidejűleg megdöbbenve idézte fel az éjszakai látomást. Még akkor is ezen morfondírozott, amikor a kitárt ablak előtt reggeli tornáját végezte. Persze, ezt is az anyjától tanulta. A novemberi reggel friss levegője hamarosan magához térítette, ismét jól érezte magát, a munkabírása is töretlen volt.

A következő esti szellőztetésnél konstatálta, hogy gyenge a fűtés a szobában, és ha a kinti levegő ilyen ütemben hűl le, előbb-utóbb fel kell hagynia jó szokásával. Mégsem otthon van, odahaza a szellőztetés után olyan meleget csinál magának, amilyen jólesik.

Éjszaka volt barátnője jelent meg az álmában. Valamikor nagyon szerették egymást, aztán mégis elváltak útjaik, de barátok maradtak. A lány is ijedt arccal, hevesen gesztikulálva mutatott az ajtó felé, hogy rohanjon, meneküljön.

Ébredés után, kicsit szédelegve állt a nyitott ablakban, és nem értette. Mégis, miféle látomások kínozzák?! A volt barátnőjével kapcsolatban nem ilyen „látomásra” számított. Talán ha régi együttléteiket éli át álmában – azt még élvezni is tudta volna. Fejfájására  aszpirint vett be. Hiába, ha az embert álmában kényszerű látomások gyötrik, óhatatatlanul fejfájással ébred.

A harmadik éjszaka előtt gondolkodott kicsit rajta, hogy elég lenne pár perc szellőztetés, mert még a hó is eleredhet, annyira lehűlt a levegő. A fűtés meg ugye nem a legjobb. Elalvás előtt szinte félve gondolt arra, vajon miről fog álmodni?!

Hát igencsak furcsa álma volt: legkedvesebb gyerekkori barátja, tízéves képében jelent meg előtte, és a látomás focizni hívta. Aztán, amikor a labda a barátjához került, az jó messzire elrúgta, és azt kiáltotta neki: fuss utána, menekülj…

Reggel alig tudta kinyitni a szemét. A szédülés most már nagyon kellemetlen volt,  kóvályogva tapogatózott ki a fürdőszobába. A fejfájása is visszatért. Nem is végezte el a  reggeli nyújtógyakorlatokat, csak – jó szokásához híven -, az ablakot hagyta nyitva, míg a fürdőszobában készülődött.

A konferencián mellette ülő ismerőse megjegyezte: rosszul nézel ki. Olyan szürke az arcod, a szemed meg beesett, karikás. Ennyire gyatra a panzióbeli szállásod?

Á, nem – mondta ő, védve a végeredményben szimpatikus panzió renoméját. Csak nyomasztó álmom volt. De azt, hogy az elmúlt éjszakákon miket álmodott, nem részletezte.

A negyedik éjszakát töltötte már panzióbeli szobájában, amikor a nyitott ablakból meglátta az első hópelyheket. Na, ez se szokványos dolog, hogy november elején havazik. Nem is hagyta sokáig nyitva az ablakot, hanem, a szoba hirtelen lehűlt levegője elől menekülve, azonnal ágyba bújt.

Éjszaka nem jelent meg álmában senki az ismerősei közül. Viszont hosszabb ideig egy varjút látott, ami kétségbe esve, össze-vissza röpködött, és egyfolytában károgott. Kár, kár…

Reggel annyira fájt a feje, hogy majdnem lemondta a konferencia záróülésén való részvételt. Aztán, amikor a szédülése elviselhetőbbé vált, összeszedte magát, és bement az ülésre. Miközben ebéd után már a harmadik fejfájás csillapítót vette be, az jutott eszébe, hogy talán reggel nem is kellett volna olyan sokáig nyitva hagynia az ablakot. Bizonyára megfázott a hószagú, télies levegőben, és már bujkál is benne valami. Le fog betegedni, az álmai is erre figyelmeztették.

Este búcsú-partyt tartottak, másnap mindenki utazott haza. A bulin nem érezte jól magát, kicsit be is csípett, ezzel akarván túltenni magát a napok óta tartó rossz közérzetén. A szállásán, amit eddig még sosem tett, nem engedte be a korai telet az ablakon, csak bekúszott a takaró alá, és aludni akart. Várta a jóleső, pihentető alvást – most utoljára, ebben az idegen környezetben.

Álmában megjelent neki a Halál. A feketecsuklyás alak kaszát tartott a kezében, fenyegetően hadonászott felé, és mintha a néma ajkak azt sugallták volna: menj el, menekülj, vagy meghalsz…

Reggel, megébredvén, annyira rosszul volt, hogy csak lefordult az ágyról. Négykézláb vonszolta magát az ablakig. Hiába, a megszokás nagy úr…Erőlködve felállt, és kitárta az ablakot a dermesztő hidegnek.

Meg volt róla győződve, beteg lesz, vagy már az is. Éjszakai látomásai egyértelműen erre utaltak. Valami nagy, súlyos betegsége lehet. Sürgősen orvoshoz kell mennie, hogy kivizsgáltassa magát. Azért ez elképesztő! Ő, a nagy egészségmániás, aki még télen is, naponta kétszer szellőztet, edzett, fiatal ember, hogy a fenébe betegedhetett meg ennyire, egyik napról a másikra…

A tüdőszűrésen már túl volt, a kardiológián is járt, egyelőre semmi lényeges elváltozást nem találtak nála. Épp a hasi ultrahangra várt, amikor – látván a várakozó betegek nagy számát -, azt gondolta, jó alkalom kiolvasni a napi sajtót, amire amúgy sosem szokott ideje jutni. Csak megveszi az újságot, aztán többnyire bele se olvas.

A lap harmadik oldalán ismerős fotó vonta magára a figyelmét. Az ő kedves, családias hangulatú panzióját ábrázolta.

De a hír nem ez volt, hanem az, hogy „az első emeleti, 13-as számú szobában, egy idő óta rossz volt a gázkályha. Ezt nem vették észre, ezért egy középkorú férfi, egyetlen ott töltött éjszaka után, szénmonoxid mérgezésben meghalt. Az eset körülményeit vizsgálják…”.

Az ő szobája volt, ahol öt éjszakán keresztül látomások figyelmeztették a halálra.

Azért jó dolog, hogy az embernek van anyja, és jó dolog a megszokás…

Látomások
Tagged on: