Kitörés

A bezártság érzetével nap mint nap meg kellett küzdenie. A fehér fal úgy ölelte körül, mint valami burok. Akárhol érintkezett vele, mindenütt korlátokba ütközött. Tudta, a fal még erősebb nála, és ő képtelen kitörni.

Hosszú ideig lanyhának, gyengének, szinte elfolyónak érezte magát. A saját elesettsége, tettre képtelensége elcsüggesztette. Mikor fog szabadulni, mi hozhatja meg az áttörést? Vagy élete végéig ide lesz bezárva?!

Aztán egyszer csak valami megváltozott. Talán ő, talán a fal?! Nem, a fal a helyén volt, és éppolyan határozottan elzárta előle a kijutás lehetőségét, mint azelőtt.

Akkor valószínűleg ő lett más… Egyre jobban érezte magában a keménységet. Szilárdabbá vált, és elkezdett formálódni. A nagy akarás, talán az tette. A vasakarat megtöri a fal ellenállását. Amikor mozdult, már nem érezte, hogy lagymatag, gyenge és akarattalan lenne. Azt már régóta tudta, mit akar, de most már azt is, hogyan tudja megvalósítani.

Vágott, ütött, és a fal feladta az ellenállást, megtört. Felszakadtak a határok, kidőltek a korlátok, és ő kijutott börtönéből, olyan lendülettel, mint valamikor az ősrobbanás.

Először érte napfény. Szinte belekáprázott. Csak nagy sokára tudatosult benne, fogsága egyszer s mindenkorra véget ért. Szabad lett, övé a tágas, fényes mindenség.

Büszkén, de azért némi fenntartással visszanézett. Háta mögött ott hevert az összetört tojáshéj…

Kitörés
Tagged on: