Egy fogamra való történet

Az orvost telefonhoz hívták, így ő ott maradt egyedül, szája szélére biggyesztett nyálszívóval, a fogorvosi székben ücsörögve. A helyzetből adódóan, elkezdett morfondírozni.

Mit is keres ő itt? Igaz ugyan, hogy letört egy darab a tömött fogából, de csak néha érzékeny. Lehet, meg is szokta volna, azt a kis kellemetlenséget. Helyette ide jött, és kínoztatja magát. Már érkezéskor felborzolta idegeit az orvos hiábavaló negédeskedése: kedves barátom, csak nem fáj a fogunk? – kérdezte tőle viccesen. Mit lehet erre válaszolni? Azt csak nem mondhatja, hogy ha közös lenne a fogsoruk, az orvos bizonyára óvatosabban végezné a dolgát, tudván, milyen fájdalmasan kellemetlen érzés a fúrás…

Már éppen végzett a letört tömés maradékával, amikor menet közben újabb, kezdődő romlást fedezett fel egy másik fogán. Azt is meg akarta fúrni. Ha már itt van, s elszánta magát, egy kalap alatt, essünk túl azon is – kedélyeskedett az orvos. Itt tartottak, amikor telefonhoz hívták.

Belegondolva, még az sem biztos, hogy az első fogkezelést simán átvészeli. Volt tapasztalata e téren, tudta, hogy a már „megbirizgált” fog ismételt fúrása, milyen idegtépő tud lenni. Szó szerint, mivel ez a foga gyökérkezelt, az ideget belőle – elvileg – kiölték, de a korábbi esetekből tudja, az újabb fúrás is fájni szokott. És tetejébe, ilyenkor az orvosok mindig kétkedve fogadják a betegek sirámait. A „jaj, ez most nagyon fáj!” kitörést általában azzal ütik el, hogy: kedves barátom, ez a fogunk már nem fájhat, hiszen a múltkor kiöltük belőle az ideget!

Az orvos közben visszatért, így a kezelés folytatódott.

A sejtése persze, beigazolódott. Tényleg fájt az idegölt fog fúrása. Próbálta lazára venni a dolgot, a humoros oldalánál megfogni, s kérte az orvost, adjon be egy kis fájdalomcsillapítót, akkor egyiküknek se fog tovább fájni.… a feje. Ő ugyanis már nem érezné a fúrást, az orvosnak meg nem kellene hallgatnia a folytonos panaszáradatot, az ő nyavalygását. Kis huzavona után, megegyeztek egy fél Lidokain injekcióban. És ő még hálapénzt is akart adni…

Megkínlódott nagyon, remélte, jó darabig a rendelő felé se kell néznie, látniuk se kell egymást az orvossal.

Azzal azonban nem számolt, hogy egy településen élnek, hát bárhol, óhatatlanul összefuthatnak. Erre sor is került hamarosan, csak éppen a felállás változott.

Amikor meglátta munkahelyére, az önkormányzat okmányirodájába belépő orvost, önkéntelenül nagyot nyelt, s nemrégiben tömött fogába reflexszerűen belényilallt a fájdalom. Sajgó fájdalom indult el benne, tisztára úgy, mint Pavlov kutyájánál a nyálképződés, a csengő hallatára.

A doki először fel sem ismerte, csak az ügyét intéző hivatalnokot látta benne. Ezért ő, éreztetvén, hogy már ismerik egymást, udvariasan rákérdezett: miben segíthetek, doktor úr? – s közben magában megpróbálta legyőzni a csak lassan csituló rossz érzést, melyet a legutóbbi fogkezelés kellemetlen emléke okozott.

Elveszítettem a személyi igazolványomat, újat szeretnék csináltatni – kezdett hozzá, szokásától eltérően, kicsit visszafogottan az orvos.

Tehát, nem voltunk elég figyelmesek, elveszítettük a személyi igazolványunkat – összegezte ekkor ő, a probléma mibenlétét.

Először is, ki kell váltanunk egy születési anyakönyvi kivonatot. Ehhez el kell mennünk az anyakönyvi hivatalba, természetesen akkor célszerű, amikor félfogadás is van. Ezután vásárolnunk kell egy illetékbélyeget. Ezt persze a postán, mivel mi erre, nem vagyunk berendezkedve. Itt, helyben, ugyanakkor meg lehet csináltatni a fényképet, ami színes lesz, és hogy igazán jól mutasson, ahhoz előbb talán a fodrászhoz is el kellene mennünk, mivel egy ilyen komoly okmány nem egy-két évre szól. Persze, ha közben el nem veszítjük megint. Aztán, ha mindezeket beszereztük, akkor ismét el kell ide jönnünk, sorszámot húznunk, és ha sorra kerülünk, már készülhet is az a fránya kis okmányocska…

De hová siet, ne futamodjon meg, nem fog fájni! A lényeget még nem is mondtam. Legelőször ezt a háromoldalas nyomtatványt kell kitöltenünk, mivel ezzel kezdődik az egész ügymenet.

Doktor úr, olyan piros az arca, csak nincs rosszul?! Hogy érzi magát?

Mintha a fogamat húznák, vagy fúrnák (?!), kedves barátom…

Egy fogamra való történet
Tagged on: