A Tavirózsa-hadművelet

A frissen érettségizett, három lány csak a Balaton partján, egy strandlabda mérkőzés apropójából került egymással közelebbi kapcsolatba, noha kettő közülük ugyanabba a középiskolába járt, s látásról már korábban is ismerték egymást.

Az üdülő lányok egyike a helyi sporttáborban töltött a nyárból két hetet, a másik váratlan elhatározásból látogatta meg a part menti luxuspanzióban pihenő rokonságát, a harmadik ifjú hölgy, ottani lakosnak számított. Az egyező életkoron kívül, a dolognak még az volt a pikantériája, hogy úgy hasonlítottak egymásra, mint a testvérek. Mindegyiknek vállig érő, szőke haja volt, világoskék szeme, karcsú, izmos alakja, s úgy nagyjából a magasságuk is megegyezett. Talán anyjuknak, apjuknak volt köszönhető, hogy olyan partnert választottak maguknak, akikkel ilyen formás, csinos utódokat voltak képesek a világra nemzeni.

A meccset megnyerték, ami nem is csoda, hiszen olyan sokan drukkoltak a csapatnak, melyben a három szőkeség játszott. A győzelem örömére, együtt tértek be a közeli cukrászdába, hogy egy üdítő mellett kicsit kifújják magukat, na meg azért is, hogy ha már az ünneplés mámorában együtt fürödtek, kicsit ismernék meg egymást is behatóbban.

Végül is, ők hárman egy korosztály, nyilván hasonló az érdeklődési körük, akár tartós barátság is kialakulhatna közöttük.

A kezdeti, nagy horderejű, „komoly” kérdések mellett, mármint, hogy milyen gyakran melíroztatnak, milyen manikűrt részesítenek előnyben, használnak-e naptejet, a csöves vagy a trapéznadrágot kedvelik-e inkább, utóbb „lazább” témák is az asztalra kerültek, úgy mint a továbbtanulás, elképzeléseik a jövőre nézve, a családi körülmények, végül, de nem utolsósorban az elmaradhatatlan, örök kérdés: mi a helyzet a fiúkkal?

Az egyik pesti lány, kicsit lehangoltan jegyezte meg, rövid lesz a beszámolója, ugyanis éppen fél éve szakított egy helyes, magas, barna fiúval, akivel két hónappal ezelőtt megint összeakadt egy házibulin, és az éjszakát is együtt töltötték. Egyéb semmi, jelenleg szingli, nincs kapcsolata.

A másik pesti rezignáltan tette hozzá, hasonlóképpen nem tud sokat mondani, mivel ő meg harmonikus kapcsolatban él egy éve, egy szintén magas, barna fiúval, és ezen nincs mit részletezni. Nehogy azt mondd – villant rá a szeme pajkosan a mellette ülő harmadik lányra -, hogy neked is magas, barna az ideálod! Legyen már valami kis változatosság, netán te a feketét, vagy a szőke fiúkat kedveled?

A helybéli szőke lány mosolyogva vette át a szót: sajnos, nem tudok újat mondani, éppen három hónapja bonyolódtam egy internetes kapcsolatba, egy csinos, magas, barna sráccal, s az ismeretségből viharos gyorsasággal – legalább is remélem, kölcsönös -, szerelem lett. Már hatszor utazott le hozzánk a pesti fiú, anyuék is elfogadták, szerintem komoly a kapcsolat, bármi lehet belőle. Ősztől egyébként én is Pesten tanulok tovább, kollégista leszek, nem lesz akadálya még szorosabbá tenni a kapcsolatunkat. De hogy mégis, legyen egy kis érdekessége a dolognak, éppen holnap, a fél egyes gyorssal érkezik, kijöhettek a vonathoz, bemutathatom!

A másik két lány azonnal szabadkozni kezdett, mármint, hogy szó sem lehet róla, nem akarják kettejük bimbózó szerelmét próbának, esetleg a csinos, magas, barna fiút kísértésnek kitenni. Még fecserésztek, nevetgéltek, majd a telefonszámok, címek cseréjével véget is ért a szeánsz, mindhárman mentek a dolgukra.

A két, azonos alma materben végzett lány azonban, amikor magukra maradtak, mégis csak megegyezett abban, hogy másnap fél egyre kimennek a vasúthoz, és titokban meglesik harmadik társuk álomlovagját.

Már befutott a vonat, amikor fürkésző szemük meglátta az ölelkező párt. A fiú háttal állt, de így is látható volt, hogy a termete nyúlánk, karcsú, alkata azonban izmos, s a haja valóban barna, nagyhullámú. Ha ehhez még a szeme is gyönyörű! – sóhajtott fel a lány, aki épp fél éve szakított, de – a legutóbbi, véletlen találkozás okán -, még mindig, szerelemmel vegyes nosztalgiával gondolt vissza korábbi partnerére. Mintha csak a Gábort látnám! Én is – nyugtázta a másik. Mert hogy ez a Gábor. Az én Gáborom, Pestről, a Rottenbiller utcából. Akivel egy éve járok, és zökkenőmentes, harmonikus a kapcsolatunk.

A két lány egymásra nézett, aztán visszahúzódtak a fa mögé, mert a kilesett párocska közeledett. Amikor elhaladtak a közelükben, minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy valóban Gábor az álomlovag, aki fél éve szakított egyikükkel, de két hónapja megint csak „összekerült” vele, ha csak egy éjszakára is, s ugyanaz a Gábor, akivel a másikuk egy éve jár, s a kapcsolatuk kivételesen harmonikus. És akkor itt jön a képbe a harmadik lány, akivel három hónapja tart az internetes, néha valóságos, testi mibenléttel fűszerezett és megerősített, virtuális szerelem.

Az egyik lány sírni kezdett, és nem az, amelyikkel éppen járt az amorózó. A másik vörös lett a dühtől. Szipogás közben is rá kellett szólni, hogy ne feltűnősködjön, beszéljen halkabban, mert már nézik őket. Épp a pad mellett mentek el, ahonnan, a már reggel pityókás, magát fiatalosnak tartó nyugdíjas jöttükkor is odaszólt, hogy „ejnye, milyen szép virágszálak teremnek itt a Balaton mellett!” Most még meg is tódította azzal, hogy „ne mérgelődjetek, lányok, ti vagytok a tó legszebb rózsái!”

Tó, rózsa…. szép kis tavirózsák vagyunk mi! Átvert, megetetett bennünket egy tizennyolc éves fiú!

Úgy döntöttek, a tényeket nem tarthatják titokban harmadik társuk előtt, hiszen mi a garancia arra, nincs egy negyedik szőke is, rajtuk kívül?! Fel kell világosítani, nem hagyhatják újsütetű barátnőjüket abban a hiszemben, hogy ő a szép, barna fiú egyetlen, nagy szerelme. Tudták, hogy másnap, késő délután már a helybeli kislány is egyedül lesz, egy gyors körtelefon, s találkozót beszéltek meg a cukrászdában.

Amelyik lány előző nap még sírt a csalódottságtól, mára már megerősítette magát azzal, hogy talán eredetileg se volt őszinte a fiú érzelme az irányában. A másik tudta, hogy amint hazaér, szakítani fog, a „harmóniában” eltöltött egy év ellenére. De hogy adják be kíméletesen, szerelemtől elvakult harmadik társuknak, hogy mondjon le a fiúról, ha nem akar még nagyobbat csalódni?

Azért csak sikerült. Az egy éve kapcsolatban élő lány megmutatta nála lévő, Gáborral közös fényképét, aminek a másik is kénytelen volt hitelt adni. Tévedés kizárva, ugyanarról a fiúról van szó. És ekkor jött a nagy ötlet, megszületett a Balaton parti virágszálak, a tavi rózsák terve, a Tavirózsa-hadművelet. Megleckéztetik a fiút, tanulja csak meg, nem lehet a szőkéket se büntetlenül átverni…

Közben eltelt két nap, és a csinos, magára, s a leleményességére rendkívül büszke pesti fiú, odahaza ismét a számítógép előtt ült, hogy újabb áldozat után nézzen. Mi másra is való a nyár?! Ismerkedni, szerelmesnek lenni, elkötelezettség nélkül…. Az interneten új kapcsolatot keresett, a régiek mellé, csak ezúttal – a változatosság gyönyörködtet alapon – fekete, rövid hajú, nőies alkatú lányt.

Annyira a gépre koncentrált, hogy csak nagy sokára vette észre, telefonjára üzenet érkezett. Megnézte, és egy szempillantás alatt lelohadt előbbi emelkedett kedélye. Egy éves kapcsolata ugyanis hosszú körmondatban értesítette, hogy baj van, együttléteiknek következménye lett, terhes, gondolja át, az apja nagyon mérges, beszélni akar vele, készüljön fel rá, a papával nem lehet viccelni, hirtelen haragú, és abszolút házasságpárti, legyenek bármilyen fiatalok is a felek. Alig olvasta végig, amikor az internet is kijelezte, új levele érkezett. Ebben meg a három hónapja interneten megismert balatoni kislány közölte kurtán-furcsán, röviden, hogy „személyesen nem mertem elmondani, de terhes vagyok, végül is, hatszor voltál már minálunk, az apám is tudja, azt akarja, vegyél feleségül, majd tanulunk együtt Pesten, a gyerek mellett, ha már ilyen felelőtlenek voltunk”. A tekintete ráfagyott a gépre. Anyja úgy találta, amint egyik keze a billentyűzeten fekszik, a másik a levegőben behajlítva, és sóbálványként bámulja a monitort. Meg is kérdezte ijedten, rosszul van talán, hallott már olyasmiről, hogy valaki rosszul lett, mert szünet nélkül, sok időt töltött a számítógép előtt. A fiú az anyjára nézett, és csak akkor látta meg, valami fehérlik a kezében. Ja, leveled jött, most hozta a postás – tért vissza a mindennapok valóságához az asszony. Biztosan kislány írta, rózsaszínű a boríték, és olyan jó szaga van!

A fiú félve nyúlt a borítékért….és nem csalódott. A fél éve megszakadt, de egy éjszakára, a buli hevében felmelegített kapcsolata is gyümölcsöt érlelt. A fekete tollal írt sorok még gyászosabban hatottak, mint a telefon, meg az internet üzenet. „Én hajlandó vagyok megbocsátani, végül is, a gyereknek az anyja és az apja mellett van a helye, családban. Apám az esküvőt, még a baba érkezte előtt, fél éven belül tervezi, anyámmal tegnap menyasszonyi ruhát is néztünk. Nagyobb méretet, ami majd az oltár előtt kicsit leplezi az állapotomat. Ne keseredj el, a szüleim feltett szándéka, hogy az elején, anyagilag támogatnak majd. Egyelőre ideköltözöl hozzánk, igaz, hogy a két szobában, hatan, kicsit szűkösen leszünk. Apám majd megadja az instrukciókat, ő mindenkit el tud igazítani. Anyám kicsit hisztizett, amikor megtudta, de most már nagyon boldog, hogy mégis te leszel a veje – és nem is olyan sokára. Kiút az nincs, apám biztosan „elvágná”, de én biztos vagyok abban, megélünk a kissé kihűlt érzelmekből is, később meg majd összecsiszolódunk.”

A levél kiesett a kezéből, a telefon a térdéről a földre csúszott, ráadásul még az internet is lefagyott.

Három lány, három terhes kismama, három anyós, és három felpaprikázott apósjelölt! De hát ő még csak az idén érettségizett! Tovább akar tanulni, már fel is vették az egyetemre, ahol – többek között – remélte, még több lehetősége lesz csajozni.

Fél óra múlva felszökött a láza, hányt az idegességtől, de az anyjának szólni nem mert. Kikapcsolta a telefonját, az internetet, anyjának megtiltotta, hogy ajtót nyisson, bár tudta, hogy a postás naponta csak egyszer jár feléjük. Egészen belebetegedett. Anyja orvost akart hívni, de megtiltotta neki, hátha, az orvos ürügyén, alattomban, további rossz hírek szivárognak be hozzá. Éjszaka, borogatással a fején, imádkozni kezdett, pedig nem is volt vallásos. Valamiféle fogadalmat akart tenni, hogy soha, de soha többé, ezentúl csak egy lánnyal… de gondolatai örökké megszakadtak, s csak akörül forogtak, mitévő legyen, szökjön-e külföldre, esetleg álljon be egy szerzetesrendbe, de semmi épkézláb ötlet nem jutott az eszébe a helyzet megoldására. Reggel hányással, hasmenéssel kezdte a napot, még mindig láza volt, karikás szemei egészen beestek, elcsúfítva csinos arcát. Nem akart az ágyból kikelni, össze volt törve, szó szerint fizikai fájdalmat érzett a tehetetlenségtől. Délben csöngettek. Anyja volt az ajtó közelében, nem tudta megakadályozni, ő engedte be a három szép, szőke lányt. Mondták, beteget jöttek látogatni…

Miután elmentek, még napokig ment a hasa, de legalább megnyugodhatott. A lecke „ütős” volt.

Már egy fél éve szingli. Pedig anyja többször is felemlegette, hogy olyan csinos, szőke lányokkal kellene kezdenie, mint az a három, akik nem csak szépek, de annyira empatikusak is voltak, hogy látatlanban is megérezték, beteg, s jöttek azonnal meglátogatni…

A Tavirózsa-hadművelet
Tagged on: